Határtalanul 1. nap – Szlovákia

Dátum: 2026-04-27

Fényképezte: Dimákné Sebők Veronika, Vanó Éva

Szöveget írta: Dimákné Sebők Veronika

Közel 4 órás út után, 10 órakor átléptük Szlovákia határát. Ezzel elindultunk a végtelennek tűnő kacskaringós úton. Az előzetesen meghirdetett programhoz képest utunk a Szepesség központjába, Lőcsére vezetett. A történelmi belváros gyönyörű épületei között tettünk sétát a csípős, metsző hideg szélben. Nem csoda, hogy fáztunk, hiszen a hőmérő csupán 9°C-ot mutatott. A főtéren megnéztük a szégyenketrecet, amiről megtudhattuk Éva nénitől, hogy azokat zárták, akik megszegték a város törvényeit, ami nagyobb büntetést jelentett, mintha börtönbe zárták volna. Majd a Szent Jakab templomban különösen érdekes volt számunkra, hogy a templom egyik fele római katolikus, a másik fele pedig evangélikus szertartásnak megfelelően lett kialakítva. Megcsodáltuk a világ legmagasabb fából faragott szárnyasoltárát, meghallgattuk a lőcsei fehér asszony történetét és láthattuk a számára fenntartott helyet. A régi városháza épületében a tanácskozó teremben meghallgattuk a Szepesség történetét, majd megtekintettük a művészettörténetét bemutató állandó kiállításokat. A gyönyörű természeti képeket csodálva 6 óra körül szállásunkra, Várhosszúrétre, a Jozefina Panzióba érkeztünk. Szobáinkat elfoglalva már finom vacsorával várt minket a tulajdonos. (húsleves, sültcsirke rizzsel és csemege uborkával) A nap zárásaként még volt idő egy kis játékra a panzió melletti játszótéren és a kíváncsiak megnézhették a közeli kilátót. A hosszú úton kellemesen elfáradtunk, így este 9-kor a telefonjainkat, 10-kor pedig magunkat is kikapcsoltuk és visszavonultunk szobáinkba.