Ha kedd, akkor Kemence klub. Ha Kemence klub, akkor valami finomságot sütünk. Ma sem volt ez másként. Nagy volt a sürgés-forgás, mint mindig. Bár ez a nagy forgalom már nem szokatlan, hiszen ebben a tanévben 24 csemete foglalja el két hetente keddenként a konyhát. De az is lehet, hogy a tavasz közeledtét érzi a banda, mert olyan csicsergéssel voltak, mint a kikeletet váró kismadarak. Most kivételesen nem kelt tésztát készítettünk, hanem előhűtött leveles tésztából varázsoltunk meggyes pudingos táskákat. Először a vaníliás pudingot készítettük el, hogy legyen ideje kihűlni, mire a töltésre kerül a sor. Mi ezt a folyamatot egy kis praktikával felgyorsítottuk, ugyanis a forró pudingba kevertük bele a fagyos meggyet. A puding lehűlt, a meggy pedig kiengedett. A tésztalapot 6 egyenlő nagyságú négyzetre vágtuk. A felső részét beírdaltuk, ettől lesz majd szép rácsos a teteje. Ezután egy jó nagy evőkanálnyi tölteléket halmoztunk a tésztalap alsó szélére és a felső felét pedig ráhajtottuk, körben jól lenyomkodtuk, hogy sülés közben ne nyíljon ki és ne tudjon megszökni a töltelék. Végül tojásfürdőt vettek, hogy majd szép fényesek legyenek. Aztán még díszítésként darált dióval szórtuk meg a tetejüket és az előmelegített sütőben 180 fokon 20-25 perc alatt ropogósra sütöttük. Közben rendbe tettük a konyhát, lejegyeztük a receptet. Ezzel is elterelve a figyelmet a várakozás lassan pergő perceiről. De aztán csak megszületett a jutalom! Nekik a finom uzsonna, nekem pedig a csend! Ugyanis a csend a legnagyobb dicséret, mert akkor biztosan finomat sütöttünk.