Erdély - 3. nap (Határtalanul)

Ma reggel nem kellett korán kelni és sietni, hiszen kilenc órakor indultunk tovább. Az elsõ megálló Medgyesen volt, ami mintegy másfél órányira van Nagyszebentõl. Húsvét hétfõ lévén a délelõtti órákban csend és nyugalom honolt a városban, csupán a nagy ortodox templomból szûrõdött ki a húsvéti istentisztelet liturgiája. Kellemes sétát tettünk ebben a jellegzetes szász városban, végig jártuk az õsi várostornyokat az Aranymívesek tornyától a Szabók bástyájáig. Megtudtuk, hogy ezeket a védõbástyákat céhek és iparosok építették és tartották fent, ezáltal biztosították a város védelmét is. Megemlékezünk az elsõ erdélyi országgyûlésrõl, amely alkalomból II. Rákóczi Ferenc elõször látogatott el Erdélybe, mint választott fejedelem. A következõ állomás Muzsna. A már 1283-ban jegyzett település központjában látható Erdély egyik legszebb evangélikus-lutheránus temploma, amely 1480-1486 között épült. Körbejártuk a templomot, majd újra buszra szálltunk. Két óra körül érkeztünk Keresdre, a Bethlen család kastélyához. A kastély jelenleg felújítás alatt van, de végig vezettek bennünket a kastély labirintusszerû termein, s érdekes történeteket tudtunk meg a több mint hétszáz éves család történetérõl. Többek között azt, hogy a reneszánsz kastély alapjait a 15. század közepén rakták le, s a Bethlen család erdélyi ága 2007-ben kapta vissza az 1948-ban államosított és jórészt lerombolt, széthordott kastélyt. 2014-ben átadták a Dévai Szent Ferenc Alapítványnak, akik elkezdték a mûemlék restaurálását. Ezután Segesvár felé vettük az utunkat, közben mindannyiunkat izgalommal töltött el, hogy riasztást kaptunk a telefonjainkra, hiszen egy szupercella közeledett, és figyelmeztettek bennünket a közelgõ viharra. Szerencsére a vihar nem ért utol bennünket, egy kiadós záporral megúsztuk. Mire Segesvárra értünk kisütött a nap, ahol elénk tárult Erdély legfestõibb középkori várnegyede, a Világörökség részét képezõ segesvári vár falain belül. A középkori utcákkal, régi házakkal borított várhegy minden oldaláról díszes tornyok és csipkézett bástyák néznek le a várhegy alatt elterülõ városra. Felmentünk a Diáklépcsõn, ami 1642-ben épült, s az akkori diákok ezen a fedett lépcsõn jártak fel az iskolába. Megszámoltuk, 175 foka van. A várfalról csodálatos panoráma nyílik a városra. Megálltunk Petõfi Sándor szobra elõtt is, ahol, néhány versét is elmondtuk közösen. Segesvárt elhagyva megálltunk a fehéregyházi csata helyszínénél, ahol az emlékmûnél megemlékeztünk Petõfi Sándorról és a hõs szabadságharcosokról. Elhagyva a szász városokat, Székelyföldre, Bögözdre érkeztünk, ahol a mai szállásunk van. Finom levessel és töltöttkáposztával vártak a háziak.