Erdély - 2. nap (Határtalanul)

Korán reggel ébredtünk, mert 7 órakor várt ránk a bõséges reggeli. 8 órakor már mindenki útra készen s irány Torda. Elõször a Tordai Sóbányánál álltunk meg. Itt megtudtuk, hogy ezen a helyen a só kitermelése valószínûleg már a római korban kezdõdött, de a mai értelemben vett sóbányászat a 11-13. századra tehetõ, s egészen a bezárásig (1932) virágzó iparág volt.
Kétórás séta várt ránk a mélyben, ahol a kristálytiszta levegõben hatalmas sófalak, vájatok és egy óriási terem fogadott bennünket. A sóbánya ma már egy valóságos pihenõhely, mindenféle játékok, mini vidámpark, játszótér és sportpályák stb. kínálnak felhõtlen szórakozási lehetõséget. A kételkedõk meg is nyalták a sót, bizonyítva, hogy valódi. Nagy élményt jelentett az üveglift, amely a szintek között szállított bennünket.
Délben indultunk tovább a Tordai-hasadékhoz. A hatalmas mészkõhasadék a Torockói-hegységben, nem messze Torda városától található. Itt egy hosszú sétát tettünk a patak melletti keskeny ösvényen.
Utunk végén a szálláshelyünk, Nagyszeben gyönyörû belvárosát tekintetük meg. Megtudtuk, hogy ez az impozáns szász város 2007-ben Európa Kulturális Fõvárosa volt, s erre az alkalomra újult és szépült meg a város igazán. A gótikus stílusban épült Evangélikus székesegyházat belülrõl is megcsodáltuk, s bejártuk a város festõi tereit és utcáit.
Eddigi utunk során irigyelve állapítottuk meg, hogy az itt élõ emberek bizonyára nagyon vigyáznak a környezetükre, szemetet elvétve láthattunk a városokban és a turista látványosságok helyszínén.