Barlangtúra a budapesti Mátyás-barlangban
A szabadon választott modul keretében 22 bátor diákkal a budapesti Mátyás-barlangban tettünk egy felejthetetlen, élményekben gazdag barlangtúrát. A pesti megérkezésünk után villamos és autóbuszjáratok segítségével mentünk fel a Pálvölgyi cseppkõbarlanghoz, ahol átöltöztünk. Mindenki kapott egy overallt, sisakot és világítást. A sisakra szükség is volt, mert volt aki számolta a koppanásokat, s negyvenig jutott. Ennyi púp lett volna a végére, ha nincs sisak... A lámpa nélkül vakon kúszhattunk, mászhattunk volna, mert a Mátyás-barlangban nincs kiépített világítás. Megjegyzem sima,betonozott út is csak a barlang legelején vagy 10 méterig. Persze ott is már csak erõsen meggörnyedve lehetett haladni, hisz egykor a barlang ezen eleje óvóhelyként funkcionált. A vakmászást és a totál sötétet is kipróbálhattuk, de leginkább a szûk, helyenként préselõs szakaszok voltak erõt próbálóak. De mindenki, mindenhol átfért. A létrához visszaérve kellõen koszosan, meggyötört térddel, kissé fájós vállal, de a sok kihívástól felfrissülve vettük tudomásul, hogy a három óra pillanatoknak tûnt csak. Az overallok és a cipõk is õrizték a barlangban talált csúszós, agyagos szakaszok emlékét, s bár odabent mindössze 10-12 fok volt, fura módon senki sem fázott.
A túra után a Belsõ-Mongólia összes porkészletét bõven meghaladó porfelleget kibocsátó átöltözés után újra buszozás, villamos, majd a kis földalatti következett. Elnyargaltunk Vajdahunyad várához, kicsit szétnéztünk, majd irány a Nyugati pályaudvar. Ez a változatosságképpen trolibusszal abszolválva. Na jó, a Nyugati melletti bevásárlóközpontot is megnéztük. Szigorúan kulturális alapon. Már mint, ha a kaja annak számít...
Aztán vasút hazafelé. Még az ellenõrrel is egyeztettünk, de mindent megoldottunk, szóval kellemesen elfáradva, de élményekkel bõségesen teli rakott, kajailag meg elég rendesen kiürült hátizsákkal keveredtünk fél kilenc körül haza. Köszönet mindenkinek, szuper csapat voltunk így együtt!!!
