A kora reggeli kelés után egész pontosan indultunk neki. Inárcsnál volt az elsõ pihenõ. Volt, aki ekkorra már túl volt egy újabb alváson. A M0-áson elkerülve Budapestet igen gyorsan a határra értünk, amit csak onnan vettük észre, hogy a feliratok többsége már nem magyar nyelvû volt. Kellemes tájak között haladva értünk Mikszáthfalvára, ahol a híres író gyermekkori házát látogattuk meg. Az udvaron korabeli játékokat próbálhattunk ki, majd egy nagyon érdekes és alapos ismertetõ után a ház elõtt lévõ szobornál elhelyeztük iskolánk koszorúját. Szentantal volt a következõ úticél. A gyönyörû napsütésben megcsodáltuk a kastély impozáns épületét, amely a naptár jegyében épült. Például 365 ablak, 12 kémény, 4 szárny...a többi számot tessék kitalálni...
Buszra pattantunk, s irány Besztercebánya. S ha már bánya, legyen igazi. Egy izgalmas rövidfilm után sisakot, esõkabátot öltöttünk, lámpa a kézben, s 134 lépcsõn leereszkedtünk egy igazi tárnába. Megnézhettük milyen is egy bánya belülrõl, milyen körülmények között, milyen eszközökkel dolgoztak e nehéz munkát végzõ emberek. A látogatás végén megtudtuk milyen a bányahold. Mivel ez kissé korhatáros karikás história, így ezt majd otthon derítheti ki a kedves érdeklõdõ...
Sétáltunk egy jót Selmecbánya hangulatos fõutcáján,a kihívásokat kedvelõk az újvárhoz is felcaplattak. A kissé kényelmesebbek a buszon pillantgattak utánunk... A szállás szép helyen van, de kis gyalogtúra vezetett a helyhez, de mivel az idõ is és a kedvünk is teljesen jó, így nem okozhatott galibát. Hamarosan jön az elsõ külhoni vacsora, ahová várjuk a versenyzõinket is. Holnap Besztercebánya, és a körmöci arany hazája Körmöcbánya vár bennünket...