A tábor ezen a nyáron, 59 fõsen Sikondára költözött. Sok helyen jártunk /Melegmány-völgy, Kõka- bánya, Kisújbánya, Bikal, Magyarhertelend, Dunaföldvár, Sikondai tavak. Foglakozásainkon, elkészültek -szakácsunk irányításával-az étkeink, a batikolt ruháink, és az egyéb kézmûves ajándékok az itthoniak részére. A hét folyamán a kiscsoportok önállóan írtak meséket, amelyben záráskor a táborvezetõség improvizációs szinten szerepet kapott. A búcsúestén megköszöntük egymásnak a barátságot, melyet évek óta ápoltunk Mesefalván is. A "tarisznyánkba" , elraktároztuk a közös rezdüléseket, lélekpendítéseket, a zenét- éneket, a jókedvet, mely emlékekbõl szûkösebb idõkben megmerítkezhetünk.
A búcsúesten Julika nénivel kaptunk egy dalt a táborlakóktól. E részlet és a képek magukért beszélnek:
Süt a nap és kék az égbolt / Ilyen jó már nagyon rég volt / Kisgyerekek énekelnek szépen. / Mesefalván víg a dallam / Jól telik el minden nappal / S éjszaka is nagyon víg az élet. / Egy hét alatt, egy év alatt / Kicsi szívünk majd megszakad, / Hogy lassan már itt a mese vége. / Köszönünk hát mindent Nektek, / A szívünkben drága percek / Mindörökre bennünk tovább élnek.
Ref. Felcsendül szívünkben a dal / Lelkünkben a tûz fellobban. / Habár a fonal elszakad / a barátságunk összetart.
Juli, Bence, Dominik, Ditti, Janik, Druszám , Kormos, továbbá az IFIK és a táborlakók! Köszönöm, hogy velem tartottatok! A szülõk, iskolánk és a városunk önkormányzatának a támogatásáért nagyon hálás vagyok! Almásiné Szaszkó Edit táborvezetõ