Jól telt az este eltekintve attól, hogy a kés, villa, olló tényleg nem való. Mindkét páciensünk jól tûri a kezelést. Ami adódik a szóbeli részbõl (tanulságlevonás meg miegyebek) meg a valós kezelésbõl. Persze az is kérdés, hogy a papírt tényleg az ember térdén (szó szerint) kell-e vágni illetõleg valóban a sutább kézzel érdemes e késsel ceruzát hegyezni. De most már tudjuk a választ. A tanulság levonva , a tapasz meg felragasztva.
Ma a sonkás, szalámis, lekváros reggeli után útnak indultunk Csíksomlyóba. A templomban megnéztük a legenda szerint könnyezõ Mária szobrot. Sajnos a csoda - mármint - a könnyezés - nem a mi ottlétünkre volt idõzítve. Több variációban megindultunk azon tetõ felé, ahol a híres pünkösdi szabadtéri misét szokták rendezni. A fürge gyíkok - mármint eleinte fürgék - a legmeredekebb passió oldalon, a kényelmesebbek a papi úton. Ez utóbbin viszik fel kocsival az idõsebb papi személyeket, Ez se volt épp piskóta, de nagyjából egyszerre ért fel a két csapat. Meg volt egy kisebb harmadik boly, akik az enyhébb utat még hosszabbá - legalábbis idõben - tették. Énekeltünk a szabadtéri oltár elõtt, s belegondoltunk abba, hogy egy hónap múlva ezen a helyen akár félmillió ember is összegyûlhet, Megnézve a hegyi kápolnákat, alább ereszkedtünk, s a papok feredõjét is felkutattuk. Megtudtuk, hogy vagyon egy forrás, ahol a párok vállalhatják a megmártózás számával és hosszával a hûségük idõtartamát. Vigyázat, csak egyszer lehet próbálkozni, késõbb már módosítás, pótlás kizárva. Amúgy most még nem lévén szezon (májustól- augusztusig lehet próbálkozni), mindez elvi síkon bugyogott.
Irány a busz, volt aki annyira fresh volt, hogy még futott egy plusz kört. Irány tovább, várt minket a Szent Anna tó. Az út a korábbi tapasztalatokhoz képest változott, persze nem elõnyére. Eddig sem volt jó, most már legalább szörnyû lett. De a hosszas zötykölõdés után felértünk a tetõre, ahol jött a hír, a busz nem tud lemenni a tóhoz, mert az út egy része kissé fagyos hangulatban leledz. Irány az erdõ. Találtunk havat, s hogy az entrópia fogalmát is tisztázzuk, próbáltuk létrehozni sokszori átrendezéssel a megfelelõ állapotot. Vagy lehet, hogy megint volt egy kis hógolyózás? Kisebb túra és csúszkálás után gyönyörû panoráma tárult a szemünk elé a tó irányába nézve. Folytattuk a kissé télies szakaszok abszolválását, s egyszer csak kibukkantunk a kápolnánál a tó partjára. Gyönyörû napsütés, kellemesen fodrozódó víz és folyamatos medvehiány fogadott bennünket. A kedves brummogók lehet, hogy épp Tusnádon melegítették öreg csontjaikat. Visszaséta a szerpentinen, kis szurkolás a busz fordulása kapcsán.( Jelentem sikerült!). Irány újra Csík, de most már szereda formátumban. A Mikó kastélyt csak kívülrõl láthattuk, mert miko lenne zárva, hanem amiko ott vagyunk. Rövid séta, s egyszer csak elõttünk állt a híres Makovecz féle templom. Fel is fedeztük s leteszteltük az aktusztikáját. Lehet, hogy néhány medve mégis felcsempészõdött a buszra az Anna-tónál, merthogy akadtak eléggé brummogós szólamok is. Egy kis imádságban köszöntük meg az eddigi gondviselést, s kértünk hasonló folytatást a hátralévõ szakaszokra. Megtaláltuk a Kauflandot is, s ha már lefordítottuk a jelentését, ki is próbáltuk. Ha már áruház a neve, akkor nézzük meg van-e benne áru? Van. Kicsit kevesebb maradt miután kijöttünk, de az oroszlános pénzbõl (Lei = leo) viszont nekik lett néhány példánnyal többletük. Irány haza, de elõtte még megkoszorúztuk a Madefalván lévõ székely emlékmûvet. Itt megtudhattuk, hogy Madefalva azért nem a náluk használatos Mádéfalva, mert a fölös ékezetet átadta Gyergyószárhegynek. Lassan vacsorához (csorbaleves, rántott hús pityókával) kolompolnak - képletesen persze - , így nem maradt más feladatom, mint jelezni, hogy holnap bevesszük a Sóvidéket. Az idõ tökéletes esõnek nyoma sincs, a Nap meg gyakran süt. Akad néhány borongós felhõ, de reméljük, reggelre kedvüket szegik a hegyek.
Este jön majd Márta néni közös esti mesélése, ami nem semmi látvány, amikor a sok-sok kölök egy szobába behúzódva áhítattal hallgatja a mesét. Jó ezt látni.