Határtalanul - Erdély 1.nap
Letudtuk az elsõ napot. Kezdtük egy laza öt órai indulással, szinte észre se vettük s máris a határon voltunk. Mindenki sikeresen átjutott, szóval az igazolványok rendben voltak. Gyorsan Nagyváradra érkeztünk, ahol a román húsvét miatt szinte teljesen néptelenek voltak az utcák. Megcsodáltuk a székesegyházat, majd végissétáltunk Ady nyomán a kanonok soron. Megnéztük a híres költõk szobrait a közeli parkban.
Buszra szálltunk s elhagyva az alföldi rónákat feljutottunk a Király-hágóra. Gyönyörû napsütés és megannyi kóbor kutya fogadott bennünket. A kutyák maradtak, mi továbbmentünk. Útközben rácsodálkoztunk a Bánnfyhunyadi "palotákra", de Körösfõ temploma jobban tetszett...
Kolozsváron elhaladtunk a Házsongárdi temetõ mellett, s rövid sétával bevettük a belvárost. Mátyás szobra, a székesegyház, a sárkányölõ szobor, a Babes-Bolyai egyetem épülete mind szép színfoltjai voltak a sétánknak. Még a Remenyik Sándort megihletõ templomot is láttuk. (A templomot és az iskolát...).
Meglepetés program következett, hisz bár nem terveztük, de mégis útbaejtettük a Tordai hasadékot. A nap csúcspontja volt. Kellõ fáradságot és óriási élményt jelenetett a séta a fölénk magasodó sziklafalak között. Mindenki ügyesen teljesített.
Kezdett fáradni a társaság, s jött a Bucsin-tetõ, a végállomás elõtti utolsó "erõpróba". Jelenetem a busz is és az utasok is állták a kanyargós utat, s nem volt szükség speciális elemekre (zacskók). A tetõn bõségesen volt még hó is, a múlt heti 70 centis havazásból....
Hazai idõ szerint nyolc körül futottunk be a szállásra, ahol a villámgyors szobafoglalás után jött a finom vacsora: pityókaleves, s erdélyi tokány tésztakörettel bõséges repetalehetõséggel.
Most én is írok, s a gyerekek is, õk a füzetükbe én pedig a netre.
Holnap fél tizkor indulunk majd, elõbb a helyi múzeumba, majd jön a Gyilkos-tó és a Békás-szoros...
