A szentesi Koszta József Múzeumban november 11-én interaktív néprajzi foglalkozásra (elõadás, bemutató, kézmûveskedés) várták a 4.a osztályosokat. Már nagyon készültünk erre a napra, kíváncsiak voltunk, milyen érdekességeket rejt majd számunkra ez a délelõtt.
Megérkezésünk után rögtön két csoportra váltunk. Az egyik csoport Dr. Mód László néprajzkutató, muzeológus élvezetes elõadását hallgathatta meg. A diaképekkel fûszerezett bemutató során a pásztorélet eseményeit és tárgyait tárta elénk. Nagy élményt jelentett a gyerekeknek, hogy számtalan tárgyat kipróbálhattak, kezükbe vehettek. Felidézték Szent Márton történetét, aki a római császár katonájaként egy hideg téli estén meleg köpenyének felét egy koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentõl kezdve pedig fordulat állt be Márton életében: Isten szolgálatába állt. Jóságáról már élete során is legendák keringtek, s az alázatos misszionáriust püspökké akarták szentelni. A monda szerint, mikor ennek hírét vette, az érte jövõ küldöttek elõl a szolgalelkû Márton a ludak óljában bújt el. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így elárulták Márton rejtekhelyét. Végül Mártont 371-ben püspökké szentelték.
Megtudtuk azt is, hogy Szent Márton napja határnapként szerepelt, ez volt a tisztújítás, a fizetés, a jobbágytartozás lerovásának napja. A Márton-napi járandóság szerepelt a papok, a tanítók és a pásztorok javadalmai között.
Márton-napon fizette meg a gazda a pásztoroknak az ún. bélesadót vagy rétespénzt, míg a pásztorok többágú vesszõt (Szent Márton vesszejét) ajándékoztak a gazdáknak. Úgy tartották, ahány ága van, annyit fial a disznó. Tavasszal, ezzel a vesszõvel hajtották ki az állatokat. A bemutató teremben még az õrzött állatok hangját is megszólaltathattuk.
E közben az osztály másik része kézmûves foglakozáson liba karcolatot készített. Az elõkészített üveglapokra festéket hengereltek, s ide vitték fel az állat sziluettjét. A lap negatív oldalán jelent meg a kép, amelyet utána kerettel is elláttak. Az új technika újdonságot, örömöt jelentett számukra, s a kis mûvészi alkotásokkal díszítettük késõbb tantermünket is.
A két csoport ezek után helyet cserélt, így minden gyermek kipróbálhatta mind a két helyszínt.
Az események sora a múzeum belsõ udvarán folytatódott, ahol az elõadó és a Hunyadiak Örökében Történelmi Hagyományõrzõ Egyesület tagjai a pásztor tülök és a karikás ostor használatának rejtelmeibe vezettek be bennünket.
A hangszert mindenki megpróbálhatta megszólaltatni, de megbizonyosodhattunk róla, hogy ez bizony nem is olyan könnyû.
Élményekkel gazdagodva fejeztük be ezt a csodás délelõttöt.