A Támop 3.1.4 pályázat keretében került sor a vízitúra táborra. Elsõ nap a szentesi tiszai strandról indult a 60 fõs csapat. Feleveztünk a Körös-torokig majd rövid pihenõ és az esti szálláshely elfoglalása (kemping faházak) után feleveztünk a Tiszán az Ellési monostorig. A romokhoz rövid séta vezetett, de elõtte egy kalandos létrás partszakaszt kellett megmászni. Rövid ismertetõt hallgattunk meg Valkai Zsolt jóvoltából a monostor históriájáról. A visszaérkezés után a sport vette át a további szerepet foci, vízi játékok, vagy egyszerûen csak jólesõ fürdés segített enyhíteni az elsõ nap fáradalmait. Este a vacsora után meglepetésjégkrém várta a túra teljesítõit. Este vb focimeccs nézés, akit érdekelt...
Másnap a Kurcára látogattunk. Ez így igen egyszerû lett volna, de... Igen kétszer kellett oda majd vissza is átemelni, s ezek az emelések a fáradtságszintet is igen megemelték. A táv nem volt sok, de a nagy melegben a gátoldalon való hajócipelés az igen. De hõsiesen teljesítettük. A Kurcán megtaláltuk a legrozogább fahíd cím büszke birtokosát. Nem is mertünk rálépni... Délután kellõen elfáradva értünk vissza, de azért a szabadprogram (foci, strandolás, vizi játékok) most is jólesett. Akárcsak a meglepetés cseresznye Gabi néni jóvoltából. Este ma is ellátogathattak a foci vb szerelmesei az aktuális meccs megnézésére. Mindkét este meglátogattott bennünket biciklijével Sanyi bácsi.
Az utolsó nap hamar elérkezett, s jött a Körös. Feleveztünk egészen a bökényi duzzasztóig, mármint ami még látható belõle ma is. Megtudtuk, hogy ez volt hazánk elsõ vizi vasbeton létesítménye a XX. század elején épült, s a nyolcvanas évekig használták. A rövid megállót arra is kihasználtuk, hogy kipróbáltuk a lapos kövekkel kacsázás csúcsdöntését. Jelentem sikerült! Gyorsan ereszkedtünk vissza Csongrádig, jött az ebédpihenõ, majd a beígért vihar lehetõség miatt hamarabb útnak indultunk Szentesre. Meglepõ módon igen gyorsak voltunk (persze a sodrás jócskán besegített), s három körül meg is érkeztünk. A nap elvégezte a feladatát, kellõen kipirosodtunk. Jött az evezõk és a mentõmellények leadása, majd a hajómosás. Ez néhány esetben telefon és nadrágmosással egybekötve... Köszönjük a Jupátosok segítségét a tábor megszervezésében, s nagyon köszönjük Csóné Ibolya néniek segítségét a csomagok oda majd visszaszállításában!
Kalandos, jó élmény volt, sokak véleményét idézhetem: jövõre irány a Felsõ-Tisza!