5.a kirándulás
Az 5.a. osztály május 27-28-án "Út a múltba" kiránduláson vett részt. Úti célunk a Derekegyház határában lévõ ördöngõsi tanyavilág volt, ahol a Sárai Vendégházban vártak minket nagy szeretettel a vendéglátóink. Igen bátran kerékpárral indultunk neki az elõttünk álló 17 kilométeres távnak, és a földút viszontagságaival megbirkózva szerencsésen célba is értünk. Miután járgányainkat egy nagy árnyas istálló védelmébe leparkoltuk, máris nekiláttunk a sátrak felállításának, szobáink elfoglalásának. A finom ebédünk után íjászkodtunk, sorversenyeken mértük össze a rögtönzött csapataink erejét, majd pedig uzsonnára megkóstolhattuk a fesztiválokról már oly híres óriáspalacsintát is. Ezután pihenésképpen összegyûjtöttük a közeli erdõben a vacsoránk megfõzéséhez szükséges famennyiséget, és amíg a bográcsban rotyogott a paprikás krumpli, addig jól kijátszottuk magunkat, nyársat faragtunk, miközben ádáz harcot vívtunk a mindenféle szuper riasztókkal szemben dacoló vérmes szúnyogokkal. Vacsora után még, akik utóvacsorára vágytak, azok a tábortûz mellett sütögethettek kolbászt, szalonnát vagy mályvacukrot. Az éjszakában még egy "Ki mit tud?" vetélkedõt is rendeztünk, ahol éneklés, bûvészkedés és kabaréjelenet szórakoztatta a nagyérdemû közönséget mielõtt nyugovóra tért. Másnap a hajnali "kakaskukorékolás" korán kiparancsolta az ágyból a bandát. Reggeli után egy lovasfogatos kalandtúrán vettünk részt, küzdve a hatalmas sárral és az elburjánzott bozótossal, csalántengerrel. Ellátogattunk egy ménestelepre, ahol 74 csodálkozó lovacska vett körbe minket, és adott egy életre szóló élményt azzal, hogy megszeretgethettük õket. A tanyára visszatérve póni lovaglással töltöttük el a délelõttöt, miközben rotyogott a bográcsban a pásztortarhonya. A finom ebéd elfogyasztása után szedtük a sátorfánkat, felnyergeltük a drótszamarainkat, és fájó-, de hálás szívvel elköszöntünk szállás- és étekadó házigazdáinktól. A faluban még egy rövidet idõztünk, addig amíg egy jégkrémmel erõt gyûjtöttünk a hazaútra, ami bizony igencsak izgalmasra sikerült. Ami leeshetett, az leesett, ami kilyukadhatott az kilyukadt, amennyi sár volt, azt mind összeszedtük, de teljesítettük a távot még így is idõn belül, és épségben hazatérhettünk a bennünket már nagyon váró szeretteinkhez. Élményekben gazdag két napot tölthettünk együtt, aminek még biztosan lesz folytatása. Kísérõinknek ezúton köszönjük önzetlen segítségüket!
