Határtalanul negyedik nap

Reggeli (sajt, sonka, tea, méz) után ebédcsomagot gyártottunk, majd útnak indultunk Lõcsére. A szokásos reggeli áhítat olvasás után jöttek a diák kiselõadások. Lõcsén körbejártuk a székesegyházat, megnéztük a régi városházát (ami a Lõcsei fehér asszony vagy a Fekete város regényekbõl is ismerõs lehet...) és a szégyenketrecet, majd megálltunk Szepescsütörtök gótikus templománál (Szapolyai János építette...). Jött a nap fénypontja (6 órás fénypont...)a Hernád-áttörés túra. Néhányan a busznál maradtak, de a többség nekivágott. Rövid bevezetés után jöttek a láncos-tálcás szakaszok, a falétrák. Nagyon fegyelmezett volt végig a kis csapat, le a kalappal elõttük... Elérve egy szikla bevágást (kb 3,5 kilométer könnyebb-nehezebb szakasz után) egy patak vízesésein keresztül haladtunk, másztunk tovább. (Másztunk is, mert nyolc létra is segített a szintemelkedésben...) Négy óra után értük el a hegytetõt, ahol egy 900 éves karthauzi kolostor romjainál pihentünk meg. Jött a lefelé út, ami jóval lazább volt, itt már nem voltak nehezebb részek, csak a szintkülönbség "visszaadása". Másfél óra múlva értünk vissza a buszhoz. Akik maradtak, szintén tettek egy rövid, egyszerû túrát. Kellemesen elfáradva értünk haza a szállásra. A vacsora (sárgaborsó leves, tejfölös csirkemell kagylótésztával, üdítõ) után nemcsak az asztali áldást mondtuk el, hanem a balesetmentesen teljesített két túráért köszönetet adva a Miatyánkot is.
Sanyi bácsi szokás szerint még egy búcsú esti túrára várja az érdeklõdõket. (Minden este volt 15-20 jelentkezõ) majd még csinálunk egy búcsú nutella-leváros kenyér partyt. Holnap már élõben jelentkezünk nagyjából este hét-nyolc körül. Köszönjük a felajánlott kajákat. (Ma a Szûcs Kornél féle pogácsa és alma aratott nagy sikert...)