HOME Határtalanul - 4. nap

És jött a... na nem más, hanem a reggel, s máris a negyedik nap. A reggelit követõen a Szádelõi völgy felé vezetett az utunk. S ha már vezetett, meg is álltunk a Tordai hasadékot idézõ szûk völgy bejáratánál. Fölibénk magasodó kõfalak, madárcsicsergéstõl és két hetedik osztálytól hangos erdõ, csobogó patak, csodás látvány. Kellemes sétával teltek a percek, s a hét kilométeres szakasz teljesítése után kellemes fáradtsággal foglaltuk el helyeinket újra a buszban. Néhány falat harapnivaló, s jött az újabb kaptató, hiszen valamilyen nehezen érthetõ okból a várakat mindig a sziklafalak meredek tetejére építik. Így tettek annak idején Krasznahorka Kõmûves Kelemenjei is. Hogy itt esett-e szó asszonyok szilárdító hatásának ürügyén - nem tudjuk, Déván egykoron a legenda szerint igen. No de mi nem Déván voltunk, vagyis vagyunk, hanem azon várnál, melynek tetõzetét elvitte a sajnálatosan jól sikerült gyúlékonyságvizsgálat a szénabálák kapcsán. S a helyiek szerint, hogy a Déva hasonlathoz visszatérjek - az évtizede történt tûz pusztítását még mindig nem sikerült az újjáépítéssel eltüntetni. Lehet mégiscsak valamiféle asszonyi segítségre várnak? No mindegy, mi a vár kaptatója után visszafelé is megtettük az utat a parkolóig, mert ha nem tesszük meg, akkor maradunk fenn, a busz meg lent várt volna. De mi megcselekedtük, amit... Fut, szalad a kicsikocsi helyett a nagy busz, s máris Rozsnyó városában vagyunk. S ha már ott vagyunk, fel is fedezzük a fõtér hangulatát, Andrássy grófnõ szobrát, sõt Igabá interaktív élõszereplõs elõadásával a Gömör vidék tájait is bebarangoltuk néhány négyzetméteren. Találtunk óriásoknak készült padot, - tán olyanok is élnek errefelé? Sõt fagylatos is akadt a fõtéren. S ha már akadt, adott a kérdés. S persze a válasz is helyes: megintcsak felbuzgott bennünk a természettudományos érdeklõdés a különbözõ ízek fagyáspontját illetõleg, megvizsgáltuk a tölcsérek színe és puhulása közötti összefüggéseket, s Szeretethíd rákötésként igyekeztünk támogatni személyes példamutatással a fõtéri fagylatos legény forgalmát. Majd észrevettük, hogy a busz parkolója megett vagyon egy Billa. S mivel ilyenben eledddig még nem voltunk... hát persze, hogy bementünk. Újra csak segítõ szándékból, merthogy láttuk a bolt üdítõs, csokis, édességes részlegén jelentkezõ erõteljes túlkínálatot, s félõ volt, hogy ha nem segítünk akár rajtuk is maradhat a készlet. Hát persze, hogy nem maradt, mert mi itt is segítettünk. Az az áldott jó szívünk... S Robin Hood magyar hangja eközben már elõkészítette szerszámzatját, s várt ránk a próba szerencse. Hát körülbelül ilyen arányban ejtõdött el a papírszarvas, vagy lett helyette saláta, ahogyan a résztvevõk elnevezték a célpapíron szereplõ erdõt. Játék eközben ezerrel, frizbi, foci, röpi meg a fajátszótér. És elérkezett a vacsora egy igazi helyi különlegességgel. No nem a gulyásleves, merthogy olyat felibénk is rittyentenek a szorgos asszonyok, hanem megy a gõzös, de nem Kanizsára, hanem gombócformátumban a tányérunkra, majd a szánkba. Különlegesen finom csemege volt, s képzeljék csak akadt, aki ki bírta hagyni. Hát mi már tudjuk mit veszített vele! Sokat! Mi legfeljebb néhány rovátkát a mérlegen,s persze nem a nekünk tetszõ irányba. Na mindegy, most gõzerõvel zajlik, (értik: gõz) - hogy a szavakkal való játszadozást ne felejtsem - a vacsora utáni zsírégetõ játék. S holnap Vera néni szavajárását is elmondom majd a rágózós egyedekre vonatkozólag, de most már másodjára elfelejtettem... Ennyit az esti memóriatesztrõl. Reggel bepakolás, reggeli, s irány Kassa, majd a kötelezõ kûr elemként bemutatott utolsó eurók felhasználását elõrevetítõ plázaélmény után megnézzük változott-e a magyar határ, s mi a helyzet otthon.