HOME Határtalanul - 3. nap

Milyen gyorsan telik az idõ. Alig indultunk el, s máris a harmadik nap köszöntött ránk. Kellemes csepergélõ esõvel történt a köszöntés. Vagy tán siránkozott amiatt, hogy elhagyjuk Iglót, s útra kelünk a következõ szállásunk felé? Reggeli után bepakolás, elég kalandosan sikerült a böröndök újra összerakodása, s még a kulcsokat is sikerült mind leadni. Bár akadt, aki kényelmesen felült a buszra zsebében a leadandó kulccsal... Elsõ körben Igló belvárosát fedeztük fel, Csontváry egykori patikájával szemben megzengettük a kis harangocskát, remélve teljesülnek a titkos kérések. Az esõ elállására vonatkozó nemigen, merthogy a csapadék ezen folyadék típusú formája kitartóan próbálkozott. De kedvünket nem tudta szegni. Megálltunk Csingó település szélén, ahol a Szlovák paradicsom egyik túrabejárata található, s megkerestük a Hernád hídját. Láttuk gyakorló pályaként a félelmetes tálcákat, s láncokat is a falon, ami élesben a Hernád-áttörésnél található. Utunk következõ megállója Szepescsütörtök ékszerdoboz temploma volt. A különleges gótikus kápolna a mise miatt épp nyitva volt, s megcsodálhattuk a kápolna és az altemplom hangulatos termeit. Itt tartottuk meg a reggeli áhítatunkat és imádságunkat is. Esõcsepergés közepette következett Szepesszombat szép fõtere, ahol megtudtuk, hogy Szepespéntek, amely igazából nem létezik, valahol a kettõ település között található, de még senki sem akadt rá... Úgy éreztük a pláza életérzés nélkül nehezen lenne teljesíthetõ a nap további része, s így a poprádi pláza emeleteit barangoltuk be, újra csak tanulási célból: egyszinûek-e a pólók, melyik csokoládéban van több vagy kevesebb cukor, mennyire nehéz egy chip zacskója teli és üresen és így tovább. S persze a pénz használata kapcsán jelentkezõ tudásról még nem is szóltam. S jött újra csak nem a Tenkes kapitánya, hanem a híres dobsinai út. A zacskók használat nélkül maradtak, de rezgett a léc rendesen. Nem véletlenül hisz ez az az út, amely a szlovák rallysport legkedveltebb kanyargós útszakasza. Dobsina elõtt például laza 37 kanyarulattal. Megközelítettük az Igabá által emlegetett Rozsnyói havasokat, s erdei sétára indultunk. Senkinek sem esett le, hogy Rozsnyó lankás dombvidéken fekszik, így egyvalami biztos nincs itt, s azok a havasok. Van viszont Gombaszög. Nem tudom ez hogyan viszonyul a derék- vagy hegyesszöghöz, de azt igen, hogy itt vagyon egy szép kis cseppkõbarlang. S ha már van, na ugye mindenki rájött, hogy a sétát az erdõ helyett az erdõ alatt kellett folytatnunk, s szebnél szebb cseppköveket megcsodálnunk Hófehérkétõl a háromfülû nyuszin keresztül a Pick szalámit formázó alakzatokig. Még azt is kipróbáltuk mennyire sötét egy barlang belseje, ha minden lámpa lekapcsol. Önök szerint? Igen, sötét. Igen sötét. De aztán napvilágra bukkantunk, s a meglepi program után megérkeztünk a szállásra, ahol a szobafoglalás után jött a vacsora húslevessel, sült csirkecombbal, rizzsel, s a kellemes játék a szabadvan a végre elálló esõ által nyugton hagyatva. Közeleg az est, s közelít a holnapi program is. Betlér, Rozsnyó, Szádelõi vögy, s az íjászbemutató. Jól vagyunk, jó hangulatban egyre kevesesebb tiszta holmival. Viszont élményektõl bõven megrakodva...