HOME Határtalanul - 2.nap

Gyorsan eljött a reggel, s a kellemes reggeli elfogyasztása után kellemesnek nem mondható csepergõ idõben indultunk neki a második nap programjainak.Elsõként a Szepesváralján lévõ Szürkeszakáll hegy tövében lévõ szénsavas minigejzírt csodéltuk meg, majd mivel volt egy domb és egy kis képolna a tetején, adott volt a kihívás: fel kell menni, s meg kell nézni. S a panoráma is csodás volt fentrõl (is). Jól rákezdõ esõben mentünk is tovább Szepes várához, melynek tövében óriási kövekbõl kirakott kelta ló jelezte jó irányba megyünk. Ja, amúgy a ló ábrája felett meg ott magasodott Közép-Európa legnagyon területû vára is, tehát nemigen lehetett eltéveszteni. Nem is tévesztettük el, s kaptattunk is a parkolóból a vár bejárata felé. Az esõ hol jobban, hol kevésbé, de kitartóan sirdogált. A nedvességtartalom nem volt probléma, az viszont igen, hogy szégyenlõs pityergése közben befedte felhõivel a Magas-Tátra havas csúcsait is. Így azokat nem láttuk. Mást igen. Például egy szép kis kápolnát, ahol gyorsan minikoncertet is adtunk, s mivel tetszett a jelenlévõknek, így nem kellett edzõtermi foglalkozáson részt vennünk a szemben lévõ "konditeremben", ami igazából a kinzókamra volt. A várnak van egy szép magas, kerekded tornya, lépcsõkkel gazdagon ellátva. Ugye, van aki már ki is találta, meg kell mászni. Megtettük. Helyenként olyan szûk volt a lépcsõház, hogy egy fõ is nehezen fért el, de csak elfértünk, s megérte a kaptató. Felülrõl gyönyörûen tárult elénk a Szepesség panorámája. Persze a felhõ a Tátrát, csak nem akarta megmutatni. Hogy ezért, vagy sem, de útbaejtettük Szepeskáptalan templomát, s mire megérkeztünk az esõ elfelejtette, hogy õ esik, így abba is hagyta. Sõt még a Napocska is jelezte, hogy ma Õ is néha szerepet vállal. Már mentünk is tovább, következett Lõcse, ahol megnéztük a templom világhírû faragott oltárát, mely a maga nemében a világ legnagyobbika. Megismertük a csodás faragványt készítõ Pál mester történetét is, szó esett a királyok székrõl és a hires vagy inkább hírhedt lõcsei fehér asszony székének históriájáról is. És azt tudta kedves olvasóm, hogy miért is karcsúak az oltárokon lévõ barokk angyalkák, pedig másutt mindenütt jó húsban vannak? Merthogy itt õrízve Lõcse lakóinak álmát a Magas-Tátra bércei felett kellett suhanniuk, s ez sok energiát igényelt... Megnéztük a különleges városházát, sõt a szégyenketrecet ki is próbáltuk, bár nem volt szégyenkeznivalónk. Ez után felmentünk a közeli kegyhely kápolnájához a Lõcse felé magasodó dombra s ott a panoráma befogadásán túl, kipróbáltuk, hogy milyen gyorsan lehet szaladni lefelé a füves domboldalon (senki sem esett el), s mennyivel lassabb felfelé kaptatni. Ezzel megvolt a mai fizikai felfedezésünk is. S volt, aki emellett még a kápolnába is bekukkantott. Robogtunk is tovább, Késmárk talán elirigyelte Lõcse sikerét, merthogy igencsak rákezdõ esõvel fogadott. De ez sem szegte erõnket, hogy a várat körbenézzük. S jött a nap meglepije a Magas-Tátra feltérképezése. Ótátrafüred, majd a Csorba-tó. Ez utóbbinál sétáltunk a lassan kienegedõ jégpáncélt viselõ tó partján, majd közelrõl is megcsodáltuk milyen meredek is a síugró sánc. Mivel közben akadt jó néhány hókupac, nem lehetett kibírni, hogy ne alkossunk belõle kis gömböcskéket, s szigorúan a természettudományos érdeklõdésünk okán, ne vizsgáljuk meg hogyan repül, miként olvad a kezünkben. S persze nem is bírtuk ki, tehát vizsgálódtunk... A hosszú nap végén kellemesen elfáradva több mint 12 kilométert a lábunkban tudva értünk vissza a szállásunkra, ahol elköltöttük a bableves, sült csirke, krumpli összetételû vacsoránkat, mjd mivelhogy már este nyolc lett, a szálláson próbáljuk kiheverni (szó szerint is) a mai nap igencsak kellemes élményeket hozó, de érezhetõ fáradtságát. Holnap reggel összepakolunk, s kicsit közelítünk a haza irányába, este már száz kilométerrel közelebb leszünk Szenteshez. De addig is figyeljük a holnapi idõjárásjelentést, s készülünk a holnapi nap élményzuhatagára. Reméljük csak az élmények zuhognak, az esõ nem fog. De ha mégis, az sem fog ki rajtunk...