HOME Határtalanul - 1.nap

Kora reggeli indulásunk után kilenc óra körül léptük át a magyar-szlovák határt. Tettük mindezt olyan észrevétlenül, hogy jó páran csak az elsõ megállóhelynél vették észre, hogy a feliratok nem magyar nyelvûek. Elsõként Mikszáthfalván szálltunk le a buszról, s felfedeztük a nagy palóc író életének kalandos részleteit. A helyi tárlatvezetõ hölgy gyönyõrû, adomákkal színesített elõadását élmény volt hallgatni. A hányatott gyermmekkor, a nehéz írói indulás, s ugyanazon feleséggel való kétszeri házassága titkai mind feltárultak elõttünk. Gyönyörû napsütéses idõben néhány kilométer megtétele után vidám gyermekcsapat szorgoskodásába csöppentünk. A Rapp nevû település kicsinyke magyar iskoláját kerestük fel, ahol 35 gyermek tanul, s éppen a Föld Napja alkalmából közös kertészkedés zajlott az iskola udvarán. Uzsonnával vártak bennünket a nagyos kedves helyiek. Átadtuk magunkkal hozott ajándékainkat (Könyvek, Szentes csokik, apróságok a gyerekeknek), s palóc tarisznyát vehettünk át cserébe. Az idõ szaladt, s velünk a busz is. A dombok közt kanyargó út egyik hajlata után elibénk tárta csodás panorámáját a romos állapota ellenére is lenyûgözõ Fülek vára. Jó pár lépcsõ, kapaszkodó várt reánk, de megérte a befektetett energia, hiszen a vártorony kerengõjérõl illetve a várfal legmagasabb pontjairól szép panoráma tárult a szemünk elé. S volt egy kis meglepi is.Nemrégiben adták át a vár sziklatömbje alá vésett egyori óvóhely bejárható szakaszát, s a háborút idézõ hanghatások között megtapasztalhattuk milyen nyomasztó érzés lehetett a bombázógépektõl félve kucorogni a sötét járatokban a nagy világégés idején. De szerencsére bennünket nem fenyegetett veszély, s hamarosan napvilágra bukkanhattunk. Várt ránk az út, keresztül a Szlovák Paradicsomnak nevezett szépséges hegyvidéken. Jó sok kanyar , majd a változatosság kedvérét újabb sok kanyar várt ránk, s amikor éppen nem kanyarodtunk, akkor kellemes füldugító szintemelkedés következett. Megúsztuk a zacskóhasználatot, s már jött is... Nem a Tenkes kapitánya, hanem Igló városa. Hogy volt-e kapitány meg halrudacska azt nem tudjuk. Gyorsan birtokba vettük a szállást, elköltöttük a vacsorát (húsleves, rántott hús, krumpli, uborkasaláta, banán), s ha már benne voltunk a költésfélében, szigorúan a matematikai ismeretek gyarapítása okán kipróbáltuk elfogadják-e az eurót a közeli boltban. Jelentem, elfogadják! A bolt édesség részlege jelentõs áruveszteséget könyvelhetett el, s mi nem jöttünk vissza üres kézzel. Jön az este, holnap meg vár reánk Szepes vára, Lõcse, Késmárk, s egy kis kitekintés a Magas-Tátra felé. Jó kis nap volt...