HOME Határtalanul - Felvidék, 5. nap

Elérkezett a záró nap. Reggelre jólesõ fáradtsággal vettük tudomásul, hogy lassacskán végére érünk kirándulásunknak. Már kezdett mindenkiben dolgozni a honvágy valamilyen formában és mértékben. Gyors bepakolás után búcsút intettünk Iglónak, A hajnali dörgõs-villámlós felhõszakadás kellemesen felfrissítette a levegõt, s a magasabb hegyek felhõbe burkolóztak, az alacsonyabb völgyekben meg vastagon lebegett a párás köd. Utunk utolsó célpontja közeledett: Eperjest elhagyva, hamarosan Kassa házai bontakoztak ki elõttünk. A séta elején jópofa ötletként értékeltük az egyik fõutcai kávézó ötletes árnyékolós megoldását a fákra függesztett esernyõkkel, ekkor még nem sejtettük... De ne szaladjunk a dolgok eleibe. Ha már a fõutcán a villamos sínek között egy kis mederben a Hernád egy kis eltérített ágacskája folyik nem lehetett megállni, hogy ki ne próbáljuk: vizes-e meg milyetén alakul a hõfoka? Jelentem vizes és kellemes hûs. A villamos sínek javarészt dekorelemek, mert csak nagy ünnepeken áll forgalomba néhány nosztalgiaszerelvény. Bár a mi jelenlétünk szerintem mindehol ünnepnek számított, de csak nem jött a sárga tuja. Na mindegy. Szépen felújított polgárházak, paloták között vezetett a sétánk, majd lekanyarodtunk Rodostóba. De ez nem a török, hanem a kassai Rodostó. De mielõtt megfejtenénk a talányt, elõbb még bekukkantottunk a mesterségek szûk kis utcácskájába, ahol még tényleg mûködik egy-két mûhely. A Rodostó pedig a helyi református templom melletti udvar, ahol Rákóczi szobra áll, s egy kis épület a számûzetésbõl hazakerült tárgyakkal. Folytatva a sétát, jött a színház majd a polgármesteri hivatal épülete. Nagy sikert aratott a zenélõ szökõkút. A méltán híres kassai dóm oldalában elhelyeztük a Rákóczi emláktáblánál koszorúnkat, majd bekukkantottunk az impozáns katedrális belsejébe is, ahol épp zajlott a vaárnapi mise. A templomból kijõve jött a meglepetés, az esõ beköszöntött (milyen jól jöttek volna most azok a fára aggatott ernyõk?) s mi egyre sietõsebb léptekkel fejeztük be sétánkat, Kassa címerének dombormûvére már csak vizes pillantást vetve. Azt azért még megtudtuk a fõtéri romok kapcsán, hogy a középkori város szintjéhez képest jó két méterrel magasabban fekszenek a mai épületek, s maga a város. Ez jó kis földrajzos-történelmes tényfeltárási lehetõség a miértet illetõen. Az esõ egyre jobban rákezdett, de megoldás mindig van. Mondjuk egy pláza. Igy megoldódott több problémánk is: ne ázzunk, tudjunk elmenni mosdóba, s lehessen vásárolni hazafelé valami kis meglepifélét. S meglepi akadt még a végére is. Mindenki kapott egy nagy fagyit a kirándulás zárásaként. Köszönjük mindenki segítségét, támogatását az út kapcsán! Zsuzsi néni szuper idegenvezetõ volt, akárcsak Robi bácsi a sofõrünk. Mi meg a legjobb Határtalanulos csoport!!!