HOME Határtalanul - Felvidék, 3. nap

Elérkeztünk a félutat jelentõ harmadik naphoz. Reggel elbúcsúztunk a szádalmási házigazdáktól, a Granárium Fogadó tulajdonosai és személyzete minden dícséretet megérdemelt. Bõséges reggeli után a helyi református lelkész úr is köszöntött bennünket. Utunk során elõször a Betléri kastélynál álltunk meg. Gyönyörû, árnyas fák alatt vezetett az út a csodás kastélyhoz, a parkja tényleg filmbe illõ. (Merthogy forgattak itt valami slovensko Sherlocková Holmesová féle kosztümös krimit is nemrégiben.) Jött a mai nap utazás szempontjából legnehezebb szakasza, átkelés az Alacsony-Tátra vonulatain. Közel negyven kellemes kis szerpentines kanyar, meredek hegyoldalak, csodás panoráma adott felejthetetlen élményt. De jelentem megúsztuk egészségügyi baleset nélkül! A sofõr bácsink meg nyugodt, profi, mint mindig! Gyors fotó a dobsinai jégbarlang bejáratánál, sajnos a barlang csak május közepétõl látogatható. Aztán jött a várakozás, újabb kanyarok után egyre türelmetlenebbül lestük mikor bukkan elénk az igazi, a Magas-Tátra. S miközben Iga bá elmesélte a hegyek és barlangok létrejöttének részleteit, egyszer csak ott volt Õ. Mármint nem Iga bá, mert õ amúgy is a buszon volt, hanem a Magas-Tátra! Havas panorámával köszöntött bennünket a gyönyörû hegység. Volt egy-két csúcs, ami szemérmesen felhõtakaróba bújtatta legmagasabb részeit, de a panoráma önmagáért beszélt. Mi nem, mert elállt a látványtól a szánk. Na ez utóbbi nem gyakran fordul elõ, kérem a szájak általában bizony járnak. De azért, figyelünk is... Néha. Na jó, idõnként... De amúgy továbbra is teljesen jó a kis csapat. Jött a Szepes várának monumentális tömbje, nem véletlenül ez a térség legnagyobb várromja. Még ilyetén állapotában is fenséges látvány. Fel is kutyagoltunk a bejárathoz, majd vári környezetben vettük magunkhoz az ebéd szendvicset és a nápolyit. S erõre kapva (mert azért akadt jégkrém is..., de hogy ettek-e valaha a várvédõk magnumot, na azt nem tudjuk) újabb is újabb szinteket léptünk a "másszuk meg a vár legmagasabb pontját" társasjátékban. Elképesztõ kilátás, a vármúzeumban szép kis kápolna, korabeli fegyverek, konditerem vagy inkább kinzókamra. Rövid szusszanás Szepeskáptalan apátságánál, majd Zsibra Árpád-kori templománál. Egy érdekes természeti jelenség, egy valódi kis gejzír is mutatta finoman bugyborékoló erejét. Megvolt az Egerszalók érzés. Jött Lõcse, a Fekete város filmbõl is ismerõs városháza, mellette a szégyenketrec. Ajánlottuk a kipróbálást, de valamiért nem voltak jelentkezõk, nem is értem... Majd a fõtéri monumentális templom világelsõ, Pál mester által fából megálmodott szárnyasoltára. A pillanat varázsa dolgozott ám rendesen a látvány kapcsán. S lassacskán megérkeztünk a mai szállásul szolgáló Igló városába. A fõtéren nem hagytuk ki a harang emlékmûvet, ami Csontváry egykori lakóhelyével szemben állva hirdeti a valamikori harangöntõ mesterek dicsõ emlékezetét. Hangulatos fõtéri séta után bevettük magunkat a szállásul szolgáló kollégiumba, majd elfogyasztottuk a vacsoránkat, ami nem volt rossz, de az elõzõ napok házias izeit meg sem közelítette. De aztán letámadtuk a helyi boltot, s pillanatok alatt jó kis forgalmat generáltunk. Valamiért a korábbi napokhoz hasonló, szokásos termékskála volt most is a népszerû. S most lassan készülõdünk az estére, merthogy holnap jön a Magas-Tátra, irány a Csorba-tó! Ráadásul pazar idõ ígérkezik.