HOME A magyar válogatott meccsén jártunk

Elõre megfontolt módon kis csapatunk elutazott a Magyarország - Kazahsztán válogatott futballmeccsre a budapesti Groupama Arénába. A stadion nagyon jól néz ki, a játékosokon színes mez volt, a büfék irdatlan drágák, a kijelzõk jó nagyok, a fû helyenként zöld és a bírók meze fekete. Mint a hangulat is, mármint a kezdés után tíz perccel. És nem a színesre értettem, hanem a bíró mezére. Hõs fiaink (biztosan valakié-i) bátor hangulatban, vállt vállnak vetve nagy küzdelemre késztették az ellenfelet, s sikernek könyvelhetjük el, hogy csak két gólt kaptak az elsõ néhány perc alatt. Ja a küzdelem arra volt leginkább érthetõ, hogy nem röhögték el magukat a vendég válogatott sárga mezes játékosai a mi csodás fiaink produkciója láttán. Szánalmas sétálgatás, tökéletes kudarcérzés, alapvetõ technikai hibák (labdakezelés, helyezkedés, párharcok). Történelmi meccs részesei lettünk, hiszen egy év alatt három sehol sem jegyzett csapattól sikerült válogatottunk hõs fiainak vereséget szenvednie. (Andorra, Luxemburg és most Kazahsztán). Ilyet még sohasem produkált a nemzeti csapatunk, de legyünk rájuk büszkék ma ezt az akadályt is le tudták verni, merthogy a saját árnyékukat sem tudják átlépni. Szép sport ez a labdarúgás, meg jó lehet élõben nézni, de ez nem Magyarországra érvényes és nem a hazai válogatott teljesítménye miatt. A világ sok részén szeretik és játsszák a focit, mi nem ebbe tartozunk. De a lényeg ott voltunk, s a stadion nagyon jól néz ki, és a fû is zöld helyenként. A kábé üres stadionban sorra kerülõ skóciai meccset legfeljebb otthonról nézi majd az, akinek még mindig nem ment el a kedve a mi kis fatelepes (falábú) focistáiktól... Röviden összefoglalva: a válogatott játéka borzalmas volt, de legalább kellemesen fázóskodtunk. De az élmény mint tudjuk megfizethetetlen, minden másra meg ott van... S milyen elgondolkodtató a tribün elõtti falra írt felirat: a pályára lépés bûncselekménynek minõsül...