HOME Határtalanul - 5.nap

Utolsó nap. Ez már mindig kicsit rossz, hiszen valami jó a végéhez közelít. Nehezen, de búcsút vettünk a napok alatt szinte második otthonunkká vált Torockótól, a fenséges Székelykõtõl, s útra keltünk a busszal. Kanyargós, vadregényes tájon vezetett a kissé döcögõs út, sajnos a sok szemét elcsúfította a szeszélyesen kanyargó patak partjait. Verespatahoz közeledve a patak barnás vize ötlött elõször a szemünkbe, majd a sok elhagyott gyártelep, ház. Nem a gazdagság szimbólumai. A bányánál egy nagyon jókedélyû vezetõ fogadott bennünket s vezetett le az egykori rómaiak által is már használt aranybányába. Több mint 150 lépcsõ lefelé (majd a túra végén persze visszafelé is) majd alacsony menyezetû járatok között jutottunk el az egykori bánya egyik termébe, ahol rögtönzött történelemóra keretében ismerkedtünk meg az aranybászászat históriájával. Beleborzongtunk a rabszolgák embertelen körülmények között végzett munkájába, de a késõbbi korok emberének sem volt ez könnyû feladat. A bánya 2006-ban bezárt, de a fotók, gépek árulkodnak az egykoron volt bányavilág mindennapjairól. Megtudtuk mekkora mennyiségû közetet kell õrölni, átmosni, ülepíteni és egyéb eljárásoknak alávetni, hogy néhány gramm arany csillogjon majd a folyamat végén. Lehet megtanuljuk becsülni az ékszereink értékét? A mélybõl visszatérve a felszínre folytatódott az utunk, átkeltünk a több mint 1200 méteres hágón, nyaktörõ szerpentinek között még rendesen havas volt a táj. Következett Belényes, ahol rövid sétát tettünk, majd a határ elõtti utolsó megállónk Nagyszalontán volt. Ezután már röpült velünk a busz, s élményekben gazdagon szálltunk le a buszról este fél kilenc körül. Tartalmas öt nap volt, köszönjük mindenki segítségét, támogatását.