HOME Barlangtúra Budapesten - Modulhét

21 bátor felsõs diák vágott neki igazgató bácsival és Lõrincz Edit tanárnõvel az április 12-i budapesti kirándulásnak. A kellemes javarészt elsõ osztályú kupés vonatozás, majd BKK-s buszozás után gyors átöltözés az igazán divatos, trendi piros overálokba, majd a megfelelõ tökfödõ kiválasztása volt a következõ napirendi pont. Készült egy gyors fotó, s egy rövid séta után már ott volt a zárt vasajtó, mely rejtegette a titkokat. Gyors szerelvényellenõrzés, praktikus tanácsok után elindultunk a Mátyás-hegy belsejébe. Egy laza több mint 10 méteres függõleges létra jelentette az elsõ kihívást, de ügyesen abszolváltuk. Két részre oszlott a csoport az elsõ nagyobb teremben, s indult is a menet. Az egyik nehéz és kalandos volt, a másik meg szintén... Ja és nagyobb terembõl már nem sok akadt a késõbbiekben, sisak koppanásból, kúszásból, térdegyengetõ mászásából annál több. Az átjárók néha kellemesen szûkek voltak, de néha viccesek is. Sok kellemes csúszdázás az agyagos felületû természetes lejtõkön, merthogy állva nem biztos, hogy sikerült volna... Természetbarát játszótér az ÖKOiskola jegyében... Szagoltuk alulról - na nem az ibolyát, hanem a fák gyökereit, amik több tíz méterre hatoltak le a sziklák közé. Néha felfelé kapaszkodtunk, de többször meg lefelé, bár a végére kikerekedett az átlag, merthogy, ha nem, akkor nem tudtunk volna visszakeveredni. Már az elsõ terem után nem volt senkinek sem fogalma arról, hogy merrõl is jöttünk, s hová is tartunk. És ez most nem filozófiailag értendõ. De a vezetõink profik voltak, meg nagyon jó tanárok is, mert a kis szusszanásoknál kaptuk az érdekes infókat a mészkõrõl, az egykor itt élt állatokról, a meleg vizek oldó hatásáról... Mindenki nagyon ügyes volt, tette a dolgát, figyelt a másikra, szóval igazi CSAPAT voltunk!!! Alig vettük észre, de a közel három óra pillanatok alatt lepergett, csakúgy, mint az agyag, amikor elkezdtünk visszaöltözködni. Újabb buszozás, villamossal át a Dunán, persze egy híd segítségével, majd rájöttünk miért is kéregvasút a kis földalatti. A Mezõgazdasági Múzeum nagyon szép...kivülrõl. A hegedûs bácsi nagyon szerette volna, ha mi hozzuk egyenesbe a pénzügyi egyenlegét, de mi maradtunk az Anonymusnál szoborilag és pénzügyileg is... Egy kis metrózás, meg mozgosított lépcsõk után: a West-End jelenthetjük még mindig megvan, gyors éttermekben nem voltunk...sokáig... Jött a hazavonatozás és az Igabá féle Happy Cube kockák különbözõ szintjeinek megoldása. S már dübörgött is a Tisza-híd a szélvésznek egyáltalán nem nevezhetõ Piroska vonat alatt, s alig negyedóra alatt már meg is tettük a hátralévõ 5-6 kilométert és kellemesen elfáradva, be nem vallott izomlázzal kászálódtunk le sok-sok élménnyel és sajgó izmokkal. Kemény menet volt, de jó szórakozás, megérte!!!