HOME Határtalanul - 4.nap

A mai nap kemény volt, de legalább nehéz. Ugyanis ma került sor a túrákra. Igen, a többes szám indokolt, merthogy csapatunk két részre szakadt. Mielõtt bárki aggodalmaskodna, hogy valami nagy vita miatt volt ez a pártoskodás, mindenkit lehûtenék ez nem politika kérem, hanem kirándulás. És a kettõsség, ami a túrára értendõ a két opciót jelenti. Ad 1. Sanyi bácsi és Zoli bácsi csapata 12 fõvel meghódítani indul távoli földrészek helyett magát a Székelykövet. A Kõ, ami nem Ej, mi a…, hanem a Székely, felkészült erre a felfedezõsdire, s elõrelátóan hólepelbe próbált elbújni. De mi észrevettük… Szóval ezen csapat nekivágott a laza 650 méteres szintkülönbségnek, ami normál körülmények között elvileg másfél óra. Szuperhõsök kerestetnek a másfél óra okán, nekik hátha tényleg ennyi is elég. Itt és most azért ennél többre volt szükség, idõben és erõben is, az odafigyelésrõl nem is szólva, de a 12 gyerekbõl álló csapat a két vezetõjével elõbbiekbõl is jelesre vizsgázott. Elérték a csúcsot, úgy, hogy a végén már a hó vette át a táj fölött a hatalmat. A tetõn lévõ kereszt jelezte, hogy igen, megcsinálták! Akárcsak a csúcshóembert. Ez egy új, most útjára indult népszokás. Bár, hogy nyáron honnan vesznek hozzá havat a kulturisták, az legyen akkor és ott az õ gondjuk. A csipet csapatnak még a java hátra volt. Gyakran bokáig érõ hóban járták végig a Székelykõ gerincét, hogy a Szentgyörgy felõli végénél ereszkedjenek vissza. A lejövetel volt igazán nagy erõpróba, merthogy az olvadó hó miatt csúszós volt a terep, de hõseink ezt is tették-vették, s alig néhány óra múlva, már újra a hegy lábánál kezdték meg a laza hazafelé vezetõ sétájukat. Kábé hat óra, 11,8 kilométer és 650 m szintkülönbség. Ja egy-két kissé vizes topán is akadt, de ki figyel erre, ha a csúcsteljesítmény most tényleg csúcs volt! Ad 2. Közben már elsõ versenyére váró Kincsemként toporog a másik társaság is, hogy õróluk is essék szó. Ám legyen. Rövid buszozás, kemény három kilométer után lepattanás a buszról Torockószentgyörgy mondjuk úgy fõterén, s laza séta indul a várhegyre. Az eleje laza volt, a vége már nem annyira, merthogy volt kaptató rendesen itt is. 744 méteren fogadott bennünket a vár, de addig azt a fránya 220-at nem áramként, hanem magasságként méterben kellett abszolválni. De a kilátás minden fáradságért kárpótolt bennünket. Próbáltuk a várromból a csodás panorámával elénk tûnõ Székelykõ oldalában felfedezni a másik csapat hangyácskáit, de vagy nagyon serények voltak, vagy mi voltunk túl messze. És jött a török módi, a feketeleves leereszkedés ugyanazon az úton, hogy elkezdhessük a laza, vezetõnk szerint 3-4 kilométeres túránkat. Szerinte alig keresztezünk majd szintvonalat, meg ugye a táv se sok, szóval ekkor még boldog volt a mosolyunk. Aztán a terep olyan Micimackósat játszott. Ott ugye a víz, víz, víz csak jött, jött, jött, na itt meg az emelkedõ. Ahogy egyiknek úgy tûnt vége, alattomosan ott leselkedett a következõ. Laza félórás csak felfelé menet következett ugyanis. Hát azokból a szintvonalakból nem is lett olyan sok, hisz csak 970 méterre másztunk fel, szóval a Székelykõ magasságát kábé mi is összeraktuk a várból meg ebbõl… De szerencsére a mi kilométerünk tényleg kevesebb volt. Alig haladta meg összeadva a 11 kilométert. Ja, hogy ez alig kevesebb, mint a másik csapaté? Ki számolja… Meg amúgy is, aki a csapaté lett, azt várja ugyibár a csapatélet. Az volt rendesen. Nótafákkal, meg erdei fákkal, emelkedõkkel és ereszkedõkkel, mint a hangsorok. S arra is rájöttünk, hogy ez a kilométer mármint az a tervezett 3-4 biztosan valamiféle erdei kilométer, hármas szorzóval a normálisra átváltva… De ez a csapat is befutott, még kicsit hamarabb is, mint a csipeték. A fáradság kellemes, az élmény meg megfizethetetlen. És ez most nem hitelkártya reklám… És jött – na nem a Tenkes kapitánya, mert neki ez azért messze lett volna lóháton, hanem a szokásos vacsora (grízgombóc levessel, pörkölttel, tésztával, káposztasalátával és kókuszos sütivel). És a nap fénypontja így estébe hajlóan. Vígh Doris és Tarján Viki kitalálták, hogy gyûjtsünk adományt a tegnap meglátogatott gyermekotthon lakóinak, s lõn! 350 lej futott be gyorsan a gyerekektõl, felnõttektõl, amit az esti focimeccs szünetében adtak át a lányok egy kedves levélke kíséretében. Ez z igazi Szeretetszolgálat!!! Holnap ez a szuper kompánia elindul hazafelé, de elõtte még irány az arany földje…