HOME Határtalanul - 3.nap

Jelentem: Kezdünk beleszokni a jólétbe. Reggeli fél kilenckor, ráadásul a bõséges fajtából... Na mindegy, ilyen alapozás után is elindultunk a mai napi kis körutunkra. Elbúcsúztattuk a Székelykõ monumentális bérceit, de csak azért, hogy a Kõszoros szirtjei között kanyarogjon velünk az út. Hallgattuk a kiselõadásokat, s a Nagyenyedi két fûzfa kivonatos verziója után máris ott magasodott elõttünk a híres kollégium és az erõdtemplom. S nem hiába. Bementünk. Mindkettõbe. De csak sorjában. Elsõként a várfal oldalában lévõ emléktáblánál álltunk meg, ami a mócok 1849-es vérengzésének állít szomorú mementót, amikor ezernyi magyart mészároltak le. A fõhajtásunk után a kollégiumba mentünk, amelyet az utóbbi években nagyon szépen felújítottak. Az udvaron többek között a névadó fejedelem szobra. De innen indult ázsiai útjára Kõrösi-Csoma Sándor is. Következett az erõdtemplom, ahol a várakozás perceit egy talált gumilabda oldotta. Merthogy focizni mindenhol jó, de a legjobb a várfalak körbekerítette gyepes részen! De csak befutott a gondnok, s a képzeletbeli célszalag helyett a templomkapu nyílt szét, hogy teljes legyen a stilisztikai képzavar. A templom akusztikáját tesztelendõ énekeltünk is. Eredmény: akusztika jó, templom megmaradt, s mi kimentünk. Újra a busz várt bennünket újabb kiselõadások hangzottak, s az egyre vidámabb idõben Gyulafehérvár fogadott bennünket. A város nem kicsi, tehát nagy, de legalább a forgalom is elég kaotikus. De a székesegyház és a vár környéke ellenpólusként gyönyörû! Hogy a román ortodox templomnak nagyobbnak kell tûnnie, mint az ezer évvel korábban épült székesegyház, az magáért beszél, de mi azért is a miénket választottuk. A csillag alakú várat képzeletben megostromoltuk, s rájöttünk miért is praktikus ez a térbeli forma. Paroláztunk a kaput õrzõ bronz katonaszoborral, s a kis térre érkezve elénk tárult a székesegyház pompás alakja. A belsõ is hasonlóan nagyszerû. Hunyadi János szarkofágjánál elhelyeztük a koszorúnkat, s elénekeltük a Himnuszt. A templom után végigsétáltunk a vár belsõ sétányán egészen a túloldali látványos Habsburg kapuig. Újabb bronzszobrok, s pazar kilátás fogadott. S jött a nap csúcspontja a Kaufland. Merthogy a polimer bankjegy legjobb tesztelési módja annak elköltése. A feladatot talán túl is teljesítették néhányan, így kifelé volt cipekedés rendesen. Ja és itt kapható Mountain Dew. Ugye milyen nagy dolog ez? (legalábbis a gyerkõcök szerint)Na mindegy. Vásárlás és annak fia letudva, így lett bõségesen vásárfia meg aki akarta lánya is, bár nem tudom milyen az a vásárlánya... Elindulva hazafelé megálltunk a Kõszorosnál, no nem azért, mert nem fértünk volna át buszilag a sok plusz csomag miatt, hanem mert szép.Nem a busz és nem a csomag, hanem a táj - a hihetetlen meredek sziklaormokkal. Kitekergettük a nyakunkat, hogy lássuk a tetejét is, így a mini tornaóra is letudva. Irány Torockó, de elõtte még megnéztük magunknak a buszból a Torockószentgyörgyi vár romjait, amelyet holnap elfoglalunk ostrom ügyébõl kifolyólag. Torockón meglátogattuk a Teréz anya nevét viselõ gyermekotthont, amely a Böjte Csaba féle házak egyike. Nagyon megindító volt, ahogyan az otthon maga is elhagyott gyermekként felnövõ vezetõje beszélt a körülményekrõl, a mindennapjaikról. S talán a legfontosabb az a momentum volt, hogy minden gyerek komolyan és csendben figyelte a szavait. Többet tanultunk az alatt a negyedóra alatt a nagybetûs életbõl, mint talán máskor hónapok, évek alatt... A fiúk utána az iskolaudvaron NBA-t idézõ kosárlabdacsatát vívtak a torockói srácokkal. Jó volt látni, hogy milyen jól tudtak együtt játszani. A vacsora ma se volt visszafogott (egy újabb csorbaleves variáció, milánói makaróni sok repetával ja és sajttal, és desszertként nagyon finom fahéjas kalács) Este jõ, szürkül bé - ahogy a nóta is mondja, tehát ideje, hogy Sanyi bácsi elinduljon egy kis éjszakai túrára a bátrakkal. A többiek pedig lassacskán nyugovóra térnek. Na jó tényleg lassacskán, s ráadásul holnap megint fél kilenckor lesz reggeli. Ugye sajnál mindenki bennünket...