HOME Határtalanul - 2.nap

Reggel jól esett a kicsit késõbbi kelés, hiszen a plusz egy óra akkor is egy óra plusz! Fagyos körülmények között kezdõdött a Kolozsvár etap második része, de nem a hangulat volt fagyos, hanem az idõnek járása… Tán tíz fok se volt, de ki számolja… Például mi. De térjünk csak vissza a városnézésre. A fõtéren a csodaszép székesegyház mellõl nyílik a tükör utca, amelyet így senki meg nem lelne a térképen, merthogy az utca két oldala a tükörképe egymásnak. Pontosan ugyanolyan házak, ugyanolyan mintákkal, erkélyekkel. Érdekes. Akár csak Mátyás király szülõháza, amely oldalán a magyar felirat az Igazságos Mátyást említi, a romén felirat meg a román Hunyadi János fiát, aki magyar király lett. Érdekes ez a történelem. De azt is megtudtuk, hogy Bocskai fejedelem is e város szülötte, s a szülõháza ma a Sapientia Egyetem székhelye. És ráadásul a Mátyás házzal szemközt. Van hangulata ennek a kis térségnek, mitagadás… Vissza a székesegyházhoz, s bemenve áhítattal figyeltük a mise részét képezõ orgonaszót. Aztán a jelképpé emelkedett Mátyás lovas szobor, melynek mellékalakjai a híres Fekete sereg vezetõi, többek között Kinizsi Pállal. Õ ugye az a törökökkel táncoló, mármint hóna alatt meg a foga között… Elhagytuk Kolozsvárt, s egy kósza hózápor intett nekünk búcsúzást. Rövid buszozás után befutottunk Tordára, s elõttünk ásított egy bejárat, igen a sóbányába. Egy kellemesen hosszú földalatti séta után elfogytak a sziklák, s mindenütt só vett körül bennünket. A lábunk alatt, s a fejünk fölött is. A visszhangok termében egy 90 méteres kürtõbe kiáltott le a vezetõnk, s próbáltunk egy közös tapsot is, 12-13-szor verõdött vissza a hang. Nem semmi, akárcsak a kilátó terasz,hol játékcsónakoknak tûnõ valamik voltak ott nagyon lent a mélyben. S oda mentünk mi is le. Szolíd 13 emelet mélység egyben, sok-sok lépcsõvel, de megérte. Elképesztõ méretek, magasságok és mélységek. S a szórakoztatás sem maradhatott el. Kis koncertterem, óriáskerék, pingpongasztalok, minigolf… Lehetett tölteni az idõt és tátani a szájunkat, ja és a tó, amit felülrõl láttunk az elõbb, még újabb 4-5 emelet mélységben. Na ugye, hogy nem semmi a hely? A végén élményekkel rakodva jöttünk fel a mélybõl, s máris következett a Tordai-hasadék. Elképesztõ sziklafalak, meredek ormok, s mi, akik a kis patak partján függõhidakon átkelve csodáltuk a látványt. Két ilyen pompás látnivaló egy nap alatt, na ez tényleg nem semmi!!! S jött Torockó a szálláshelyünk, egy csudaszép kisfalu, kedves házigazdák, bõséges vacsora (csorbaleves, sült csirkecomb, rizzsel, meg fahéjas süti), s egy óriási hegy, amely szinte ráborul a falucskára. Miránk meg lassan az álom. Jó kis nap volt ez is… Holnap irány Nagyenyed (a két fûzfás) és Gyulafehérvár.